Van élet a téli hónapokon kívül is egy kutyafogatnak? Hát persze, hogy van! Egy északi kutya nem élvezi ugyan túlságosan a forró alföldi nyarat (a bakonyit sem élvezték nagyon), de ha biztosítjuk számukra az árnyékot, a vizet és a mozgásteret, akkor a nyarat elnevezhetjük pihenő időszaknak is. A tavasz és az ősz már egy sokkal aktívabb időszak, hiszen a számunkra a hideg, a hővös napszakok a fontosak. Tudom, hogy most néhányan összébb húzzák magukon a pulóvert és azt gondolják, hogy ez nem természetes dolog, de kutyafogatot hajtani bizony nem lehet melegben. Nemcsak azért, mert három napig vakarhatjuk magunkról az izzadtság és a por érdekes színű keverékét egy edzés után, hanem azért, mert elsődleges szempont a kutya. Ha már elsődleges szempont, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy nem erre a vidékre termettek ezek az ebek és a futás,húzás fizikai megterhelés, amikor a szervezet felhevül. Ha ezt még megspékeljük egy kis kánikulával, akkor a kutyánkat tettük tönkre (ha nem láb alól!)
No de mit is csinálnak a kutyaszánhajtók nyáron?
Ezt a kérdést néhány éve egyik kereskedelmi tévé csatornánk is feltette magában. Talán azért mert tényleg érdekelte őket a téma, talán azért, mert uborkaszezon volt és nem tudták, hogy miről forgassanak. Nem tudom, de nem is ez a lényeg. Megkerestek bennünket, hogy egy rövid riportfilmecskét forgathassanak. Gondos gazdiként és meggondolt szánhajtóként kikötöttük, hogy csakis nagyon korán reggel kerülhet sor a dologra, hiszen nyár van és nem vagyunk hajlandóak egy három perces riportért a kutyáinkat kitenni bármiféle gondnak, bajnak. Meg is állapodtunk egy időpontban, amikor is mi harcra készen a helyszínen voltunk. Valahol mélyen sejtettük, hogy az ifjú és bohó tévések igencsak késni fognak. Ez a sejtés aztán egészen határozottan tény lett és mi ott álltunk a fogattal a hidegben, szélben és csapkodó esőben. Augusztus volt ugyanis, a nyári viharok időszaka és Murphy törvényei most is érvényesültek. Miért ne egy forgatáson legyen kiszámíthatatlan az időjárás? Nem is mi volnánk, ha nem velünk történnének meg ilyen dolgok.
Előző nap hatalmas vihar volt a Balatonnál és a kedves filmesek ott forgattak hajnalig. Nagy késve csak megérkeztek - egy szál pólóban. A szavukat alig lehetett érteni, a foguk vacogását viszont kifejezetten jól hallottuk. Mivel áldott jó lelkek vagyunk, rájuk adtuk a pótkabátjainkat, hogy emberhalál azért ne legyen. Ettől aztán jól felmelegedtek és úgy felbátorodtak, hogy a legképtelenebb ötletekkel álltak elő. Nos ennek csak egy része valósult meg, de még ma is elfog a nevetés, ha eszembe jut, hogy a "Mit csinálnak a kutyaszánhajtók nyáron?" címmel beharangozott riportfilmben két ázott hajtó a viharos szélben fogja be a kutyákat és simogatja őket. Ahogy beszéltem, arcomba csapott az eső, csöpögött a hajamból a víz és csúszkáltam a jó kis bakonyi sárban, hogy segítsek Bálintnak befogni a csapatot az edzőkocsi elé. Az ebek örültek, én pedig izgultam, hogy mi lesz ebből, ugyanis a terv az volt, hogy majd autóval mennek a fogat mellett és onnan filmeznek és kérdéseket tesznek fel menet közben Bálintnak. Nos az őrjöngő fogat el is indult, az autó pedig lemaradt, mert a csilli-villi kocsit féltették a sárban, gödrökben, megyényi pocsolyákban. Valahogy mégis megemberelték magukat és utolérték a fogatot. Hogy a nagy rázkódásban nem túl sok anyagot tudnak felvenni, az garantált volt. Menet közben nem nagyon ment a beszéd sem, mert a szél túlüvöltötte a kedves hajtó hangját. Még egy nagy esést is sikerült Bálintnak produkálni egy óriási pocsolya közepén. No legalább ilyet is láttak - gondoltam -, de az egész oldalnak a komikus voltát tudtam csak felfogni és úgy éreztem, hogy ez az egész egy vígjátékba illik inkább, nem pedig egy érdekes riportfilmbe.
A kétórányi filmezésből aztán kb. 5 perces filmecske lett és legalább megtudták a kedves nézők, hogy mit csinálnak a kutyaszánhajtók nyáron, amikor eszük ágában sem lenne befogni a kutyákat.
