Hogy mi jön? Hát nagyon széles a paletta! Elsősorban arról szeretnék mesélni, hogy milyen klassz így ősszel (vagy akár tavasszal) az erdőben kutyafogatozni. Mivel csendes járműről van szó, amely még csak nem is hasonlítható egy kvadhoz vagy cross-motorhoz, a vadak igen későn vesznek észre bennünket és így esélyünk van sok-sok őzet, nyulat látni szinte közvetlen közelről. Persze ennek a kutyák is örülnek, bár nagyon jól tudják, hogy hámban nem verekszünk, nem vadászunk. Ez alaptörvény, ami be kell tartani.

Mégis olyan erős a motiváció, hogy szinte örülünk, amikor az úton előttünk megjelenik valamilyen vad és az ebek aztán rohannak és rohannak és rohannak....Hiába nem vadászunk, de száguldani azért szabad. A motivátor állatok csapatába tartozik a nyúl is, bár mostanában inkább őzekkel találkoztunk. Csapatostól legelésznek a mezőkön, flangíroznak az erdei utakon, szambáznak a vetésekben és álldogálnak előttünk a homokutak valamelyikén. Ilyenkor komoly átlagsebesség és csúcssebesség rekordok dőlnek meg, Bálint bőszen számol, vajon most mekkora lesz az átlagunk, ha még két ilyen vad-találka létrejön. Fényképezni, filmezni ilyenkor szinte képtelenség, majd leesek az edzőkocsiról, de azért roppantul élvezem a száguldást, csupán a homokot köpködöm a fogaim közül és hálát adok az égnek, hogy vettem fel védőszemüveget, mert most semmit sem látnék az őzekből, mert a kutyák a vizes sarat a képembe rúgják. De hát ugye senki sem mondta, hogy divatbemutatóra megyünk, tehát folytatjuk az utunkat inkognitóban, ami nagyon jól áll. Főleg, ha varacskos disznóként mutatkozunk be, ha hazaértünk.

Persze az őket, nyulat, fácánok nem merítik  ki a motivátor fogalmát teljes mértékben. Néha olyan "szerencsében" is részünk van, hogy egy egész birkanyájat sodor elénk az élet és egy figyelmetlen juhászt. A tavasszal egy alkalommal egy gyönyörű fenyves mellett haladtunk el, amikor kiértünk egy szép legelőre. Látszólag gazdátlan birkanyáj legelészett elmélyülten, csak egy-két állat pillantott fel kíváncsian, hogy vajon milyen alkotmány közeleg. Ez a "közeleg" szó aztán nem bizonyult túlzásnak, mert az ebek ötödik sebességbe kapcsoltak és mire mi feleszméltünk, már a birkanyáj mellett voltunk. Ott robogtunk az úton, mellettünk a nyáj pedig elkezdett szaladni. Méghozzá velünk együtt, az út mellett! Hát ennek a fele sem tréfa - gondolhatnánk, ha mi lennénk a mesebeli szegénylegények, de hát így sem volt tréfa, sőt. Engem elfogott a rémület, mert láttam, hogy a vezérkutyák teljes erővel az úton tartják a fogatot, a csapat többi része, viszont   mosolygós szájjal fordul futtában is a finom birkák felé. Felfedeztem azt is a nagy bámulásban, hogy apró kis berbécsek szaladnak az anyjuk mellett, szinte karnyújtásnyira tőlünk. Na, ha itt most másodperceken belül nem folyik birkavér, akkor megeszem a bojtos sapkámat!

Szerencsére nem kellett sapkát ennem, mert a juhász ugyan még mindig nem került elő, nemhogy egy-két juhászkutya, ellenben a mi kutyáinknál elszakadt a cérna. Ekkora csábításnak még egy szerzetes sem tudna ellenálni! Bálint őrült erővel fékezett, én leugrottam az edzőkocsiról és rávetettem magamat a 12-es fogatra, amely már épp ráfordult a birkanyájra. Nem vagyok egy Tarzan, de mondhatom nagyon elszánt voltam. Elkaptam a vezérkutyák nyakkötelét és igyekeztem  én  megfogni a fogatot. Ebből az következett, hogy a következő pillanatban a földön találtam magam és alulról szemlélhettem a kutyák pocakját  amely lehet,hogy már készült a lakomára. A sok szőr, láb, fű közül kikukucskálva és görcsösen kapaszkodva a kötélbe, azt láttam, hogy Bálint is leszökken, segítségemre siet, közben hangosan szidja a kedves láthatatlan juhász mindenféle felmenőit,akik persze nem tehettek arról, hogy az az ember nem érti a dolgát és valamelyik bokor alján piheni a butykos okozta fáradalmakat. No aztán a sok üvöltözésre csak előkerült egy megszeppent figura és behúzott nyakkal elterelgette nagy nehezen a birkákat, akik még mindig meredt szemekkel néztek bennünket és nem értették, miért nem szaladhatnak egyet ezzel a falkával is. Hát ennyit a juhok nyájösztönéről.

Nagyon szeretek a kutyákkal bolyongani a környéken.Ha izgalomra vágyom,nem kell tévé,videó vagy internetes halálosztás. Csak megyünk egyet edzeni az ebekkel...